Ezt az évet azzal kezdtem, hogy átgondoltam, mi az amit tavaly majdnem megcsináltam..... de aztán mégsem.....

Rendszeresen sportolok, ritkábban nézek tévét és kevesebb tésztát eszem, nem bosszankodom olyan sokat, esténként alaposan lemosom a sminkemet... elkezdtem mindezeket, de aztán nem folytattam, valami mindig közbejött, és így majdnem elmentem tornázni, majdnem kikapcsoltam a tévét, majdnem salátát ettem tészta helyett..... de mégsem.

Csak én vagyok így ezzel? Ennyi idős koromra sincs annyi akaraterőm, hogy az elhatározásaimat végigvigyem?

Aztán elgondolkoztam azon is, hogy mi az amit maradéktalanul megtettem? Sok időt töltöttem a gyerekeimmel, elkészítettem az eltervezett ajándékokat, elutaztunk mindazokra a helyekre, ahová szerettünk volna, sokszor felhívtam a szüleimet és az unoktestvéreméket Sydneyben, sokat sétáltam, megcsináltuk az emeleti szint felújítását, és ha nem is fogytam egy dekát sem, de legalább nem híztam :)))....

Mi a tanulság? A magam számára annyi, hogy amit majdnem csinálunk meg, azt csak majdnem akartuk, igazán nem volt fontos, és ha ez így van, akkor nem is kell miatta utólag bűntudatot éreznünk.

Ezzel szemben örülnünk kell mindannak, amit mégiscsak elérünk nap mint nap, egyre fáradtabban, sokszor kevesebb lelkesedéssel, és örülnünk kell mások sikerének is, mert ők megtesznek olyasmit, amit mi nem tudunk, vagy csak majdnem akarunk.

Most már nem fogom megfogadni, hogy elkezdek futni, mert megpróbáltam, és nem ment, nem szeretem, de nagyon szeretem olvasni azt, hogy másnak sikerül egyszerre 9-10 km-t lefutnia.... másnak sem kell megfogadnia, hogy megtanul kötni vagy köveket festeni, mert ha egyszer kipróbálja, de nem tetszik neki, akkor ez nem az ő útja.

Egyet viszont fontosnak tartok: mindent ki kell egyszer próbálni az életben, mert (ahogyan Micimackó is mondta): "Meg kell mindent kóstolnod Malacka, mert nem tudhatod, hogy nem ez lesz-e a kedvenced!"

Tehát legyen a 2016-os év a kipróbálások éve, sportban, hobbyban, új kirándulóhelyek felfedezésében, új ízek megkóstolásában, aztán meglátjuk....

Azt mondják, ha valamit 30 napig csinálunk, már a szokásunkká válik.... Kezdjük tehát az új évet azzal a lendülettel, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat, amiket nem csak majdnem, félig, hanem egészen, szívvel-lélekkel tudunk csinálni, minden nap!