A borok világa sokáig teljesen ismeretlen maradt előttem, és még most sem vagyok hozzáértő....

Majd tavaly jött a felismerés: egyáltalán nem kell érteni a borhoz, egy bortúrán enélkül is jól érezhetem magam.... ez volt az egyik első felismerésem tavaly, amikor az első, kifejezetten "boros" úton vettünk részt. Engem a kíváncsiság hajtott, az, hogy imádom a természetet, szeretek más életutakat megismerni, érdekes történeteket hallgatni, finomakat enni, imádom a vidéki szálláshelyeket és aztán azon kaptam magamat, hogy megjött az érdeklődésem a borok iránt is, ahonnan már csak egy lépés az, hogy meg is kedveljem egyik-másikat.

Magyarország csodálatos borvidékei közül most Szekszárdon jártunk, és őszintén megvallom, lehet, hogy még nagyon sokáig nem látogattuk volna meg a várost, ha Takler Ferenc új kúriáját vagy a Bodri pincészetet nem szerettük volna megnézni.... persze sok minden mást is felfűztünk még, ha már idáig elautóztunk, mert rájöttem, hogy a "bortúra" a lehető legelfogadottabb ürügy manapság arra, ha egyszerűen csak járni szeretnénk a vidéki Magyarországot.

Az a helyzet ugyanis, hogy míg a borkedvelő vendégek számára rengeteg program, lehetőség (borkóstoló, kirándulás a szőlőben - vagy dűlőben, hogy még különlegesebb legyen a megnevezés :))), látogatás a szinte már építészeti élményszámba menő borpalotákban vagy borkápolnákban, stb.), addig az egyszeri városlátogató  - legalábbis Szekszárdon - nem sok mindent kap.

Szekszárd amúgy sem sok látnivalóban bővelkedik, de még a rendkívül felkapott "A Kávé Háza" elnevezésű (egyébként fantasztikus házi süteményeket és kávékülönlegességeket kínáló) kis bisztró is zárva tart vasárnap, (nem értem, miért? azért ha szombaton jártok arra, mindenképpen térjetek be!) tehát jobban járunk, ha megszállunk a borhoz (és borászhoz) kötődő butikhotelek egyikében, ahol egyszerre ismerkedhetünk a környék történelmével, természetrajzával, a borászokkal és boraikkal, tehát a borvidékek igazi vendéglátása a borhotelekben és borospincékben zajlik.

Elképesztő, hogy mennyi szeretet, rajongás van azokban az emberekben, akik borral foglalkoznak. Mészáros Pál, ahogyan elmeséli, hogy a legkedvesebb borát és hotelét miért a gyurgyalagról nevezte el (latin nevén Merops), Dániel Zsolt, akinek dinamizmusát, határozottságát érezni minden egyes borában, és aki kézműves borüzemébe csak nagyon ritkán enged be látogatókat, vagy Takler András, aki elegánsan, visszafogottan mutatja be a ház borait, mind-mind olyan emberek, akiket meg kell ismernünk...

(Ha egyszer valakinek sikerül még Dániel Zsolttal beszélnie, kérdezze meg: miért díszíti egy gyík a borpince bejárati ajtaját? Én megkérdeztem, de nem árulta el :))))

Ha másért nem, azért is érdemes kicsit elmerülni a borok világában, mert így felfedezhetjük minden egyes borban azt, hogy ki készítette, mert a bor és a borász, ugyanaz a személyiség..... és ez izgalmas játék :)

A legfontosabb gondolatokról mégis hasonlóan vélekednek, mert mindhárom borásznak akiket megismertünk, az volt a mottója, hogy Magyarországon az őshonos magyar borokat kell készíteni, fejleszteni, és ezeket kell itthon megkedveltetni...

A Takler Kúria még szinte árasztja magából az új illatot, a korlát és a csillárok pedig a nemes penész szürkeségét idézik, amitől egyszerre ódon és modern. A 29-es szobában voltunk, amelyik nem csak gyönyörűen (persze vidéki, rusztikus stílusban) van berendezve, de fantasztikus kilátás nyílik a tájra, és még a pincerendszer tetején látható szellőzőnyílások is szemnek kellemes látványt nyújtanak. (Egyébként állítólag minden szoba egy kicsit más, ezt is nagyon szeretem, nincs két egyforma köztük :)). Az esti libavacsora után olyan jót aludtam, mint gyerekkoromban Ivádon....

Sok kis varázslat egyetlen hétvégén, amit a Bodri pincészet még egy talánnyal tetézett: egy smartflower nevű napkollektor "virág" nyílt ki a birtokon, amit külön le kellett fotóznom.... a virág a napraforgó mintájára fordul a Napot követve, és este becsukja a szirmait....

Lenyűgöző látvány!