Hófehérbe öltözött a táj Kapolcson és környékén, amikor még az ünnepek előtt arra kirándultunk. Legnagyobb bánatomra nem hótakaró, hanem sűrű köd borította a vidéket, ami izgalmassá tette az utunkat, legfeljebb 3 elválasztóig láttunk az úton este, így Palival meg is beszéltük, hogy cseppet sem csodálkoznánk, ha ott teremne valamilyen különös lény, vagy boszorkány a ködben... aki aztán ahogyan jött, hirtelen el is tűnne :))

Ebben a ködfelhőben értük el estefelé Kapolcson a Hazai Provence-nak nevezett vendégfogadót, amely egy újabb gyöngyszem ebben a műfajban. Egy egyszerű, régi falusi parasztházat átalakítva és kibővítve, egyszerű, "provanszál" és minimalista stílusban berendezve, olyan hangulattal fogadott minket a szomszédban lakó Marika néni, mintha rég nem látott családtagként érkeztünk volna meg.

Egy kis levendulás szappan ajándékba, aranyvasárnap lévén 4 (ledes) mécses a mézeskalács házikó mellé illesztve, kellemes meleg a szobákban.... ide érdemes volt megérkezni.

A házban egyszerre régi és új környezetben voltunk, a falu metsző csendje vett körül (a házban tévé sincs :))), de belül minden kényelemmel felszerelték, kapszulás kávéfőzővel, és padlófűtéssel, no meg persze rengeteg hangulatfénnyel, ami különösen meghitté tette a földszinti és az emeleti szobát is.

Szívesen maradtunk volna ott egész este, de asztalt foglaltunk vacsorára a csopaki Márga Bisztróba, így hát a köd ellenére is nekivágtunk az útnak. A GPS ellenzőinek: ebben az időben, ilyen utakon, amelyek nincsenek kivilágítva és sokszor felfestve sem, nem biztos, hogy odataláltunk volna az étteremhez.

Ami - utólag határozottan állítom - nagy veszteség lett volna! Finom étvágygerjesztő koktéllal (alkoholos és alkoholmentes változatban is felkínálták!) fogadtak bennünket, nagyon kedves, vendégmarasztaló kiszolgálásban volt részünk, a fácánleves és a vaddisznóból készített pedig lasagne elképesztően finom volt. Végül a desszerthez érve, amikor mákosgubát rendeltem, igazi meglepetésben volt részem.

A pincér elmondta, hogy a séfjük "újragondolta" a mákosgubát, és különlegességet alkotott, amely  egyszerre idézi fel ízeiben a klasszikus mákosgubát, de egyúttal friss és kicsit talán "újhullámos" is.

Ezek után mindenképpen meg kellett kóstolnom, és ez a mákosguba számomra, - aki egyébként a habcsókot tartom az édességek hercegnőjének -, az év desszertje lett! Annyira ízlett, hogy még egyet rendeltünk belőle, és mindenkinek azt javaslom, ha a Balaton északi partján jár, ha másért nem, ezért a mákosgubáért nézzen be az étterembe!

Miközben visszafelé autóztunk Kapolcsra, arról beszélgettünk, milyen fantasztikus kifejezés ez az "újragondolás"...  Nagyon sok szép, régi tárgyunkat, ételünket, szokásunkat egyszerűen csak kidobunk sokszor, vagy elfelejtünk, ahelyett, hogy új ruhába öltöztetnénk. Ez rám is igaz, belátom, sok olyan tárgyam volt eddig életemben, amelyet most már nagy becsben tartanék, de túladtam rajta.

A kapolcsi házikó is újragondolása a falusi turizmusnak, és mivel már a jövő nyárra is van foglalása a fogadónak, így biztosan mondhatom: ez a "régi-új" külső nagyon megragadja az embereket.

Mert mindannyiunknak szükségünk lehet hagyományokra, ízekre, hasznos vagy haszontalan holmikra, csak lehet, hogy nem abban a formában, ahogyan azok valamikor megszülettek, szóval néha "újra kell gondolnunk" mindent magunk körül, hiszen a világ, és mi magunk is változunk...

Az év vége erre ráadásul olyan alkalmat kínál, amely emlékezetes is lehet, a szilveszter éjfél többnyire hangos az újévi fogalmaktól. Én a magam részéről már most megfogadtam, hogy mindenre olyan szemmel próbálok ezután nézni, hogy miként újíthatnám meg, amit már meguntam,  mit láthatok benne, amit eddig még nem láttam... (már van is ötletem :))

Lehet, hogy éppen egy porcelán  teáscsésze, amit eddig nem szerettem, egy poros, rég nem olvasott könyv, amely új értelmet kap, egy étel, amit már rég nem készítettem el és kicsit másképp fűszerezem, bármi újragondolható... akár az életünk is :))

Mert mi is kell mindehhez? Ötlet, szeretet, esetleg egy kis festék, egy új szakácskönyv, és persze jó adag bátorság.... az eredmény viszont garantált! Arról már nem is szólva, hogy újra divatot teremthetünk, felpezsdítve a saját életünket is, és értéket őrzünk meg... Legyünk hát képesek újragondolni és megújulni, sohasem késő :))) élvezni fogjuk, és a végeredmény tetszeni fog nekünk és mindenki másnak is akinek fontosak vagyunk!

Új lendülettel teli, boldog ÚJ évet kívánok mindannyiunknak!