Ma Szegeden jártam - bár az igazat megvallva reggel nem sok kedvem volt elindulni -, de sajnos bírósági tárgyalásra kellett mennem.
Szeged a napfény városa, és valahol az M5 autópályát Kecskemétnél elhagyva hirtelen mindig megváltozik az időjárás, előnyére persze, így mire a városba érek, már mindig süt a Nap (vagy csak nekem volt eddig szerencsém?)...
A vidéki tárgyalások esetében mindig kihasználom, hogy elszabadulhatok Budapestről, és igyekszem egy kicsivel korábban leérni, hogy legyen egy kis időm aklimatizálódni. Szeged esetében ez azt jelenti, hogy:
1) bemegyek a kedvenc cipőboltomba a Kárász utcában, ahol sajnos ma nem tudtam venni semmit, de a leg"olaszabb" csizmákat itt kapni szerintem az egész országban;
2) betérek az Acapella Cukrászdába, ahol ma egészen véletlenül fantasztikus gesztenye kockát is kínáltak az őszre való tekintettel (véleményem szerint komolyan vetekszik a gesztenyepürével), így kiültem a napos sétálóutcára, ettem a sütimet és arra gondoltam, hogy mégis milyen jól alakult ez a nap....
A tér és a cukrászda tele volt emberekkel, idősek, külföldiek, nyüzsgés, fotózás.... közben pedig megszólalt a Városháza harangjátéka (2 órakor), és arra lettem figyelmes, hogy nem csak én, de még a helyiek is szívesen hallgatják végig, bár azt hinné az ember, hogy már olyan sokszor hallották, hogy észre sem veszik.
A mellettem ülő idős házaspár mosolyogva szakította félbe a beszélgetést, a néni arcára kedves mosoly ült ki, végig dúdolta a dallamot, és ez a jóleső érzés rám is átragadt....
A cukrászdából visszafelé sétálva még megcsodáltam a Széchenyi tér szobrait, és azon gondolkoztam, vajon miért éppen a bíróság épülete előtti villamos-sínek közé telepítettek füvet? Talán azért, hogy ne tűnjön olyan mogorvának a súlyos épület? Nem tudom, mindenesetre ha ez volt a cél, akkor sikerült: az egyik legkülönlegesebb pontjává tette néhány négyzetméter fű a szegedi 2-es villamosnak ezt a szakaszát....
Ha Szegeden jártok, üljetek fel rá!
