Az ősz az idén hozzám az égszínkék színnel köszönt be, bármennyire is ellentmondásosnak hangzik...

Az elmúlt hét végét Palival egy gyönyörű kis meseházikóban töltöttük, és nem csak a házikó, az egész vidék és a hétvége is meseszerű volt.

Csákberényben jártunk, ahol Catherine kis házikói (Catherine's Vineyard Cottages -http://catherinesvineyardcottages.com/ ) új színt és lendületet vittek a falu életébe de úgy, hogy a környék csendje, harmóniája és jellege cseppet sem változott.

Mivel kicsit korán indultunk el itthonról, és vittük magunkkal Peggyt is (a család beagle-je), mindenképpen kirándulni szerettünk volna amíg a házat át nem vesszük, ezért megcéloztuk Csókakő várát, ami az egyik kedvenc kirándulóhelyünk, utána pedig Csákvár felé vettük az utat, ott pedig a Csuta Cukrászdában (http://www.csutacukraszda.hu/page.php?5 ) megkóstoltunk egy isteni süteményt (valamilyen túrós-habos szelet volt, a cukrászda egyik specialitása).

Hamar kiderült, hogy Peggyvel gyakrolatilag sehol nem tudunk megebédelni (ennyit a "kutyabarát" helyekről), így aztán visszamentünk egészen Székesfehérvárig, ahol viszont egy tündéri mediterrán étteremben kutyánkat is igazi vendégszeretettel fogadták, még kis tálkát és vizet is kapott (http://www.mythosetterem.hu/ ), mi pedig tényleg finomat ettünk...

Ezután vettük az irányt Csákberény felé. Telefonon fel kellett hívnunk Ibi nénit, aki férjével az egész kis birtokot igazgatja, és ő navigált minket a házhoz, mivel a GPS koordinátákat nem tudtuk beírni a telefonunkba, de rögtön felvette a telefont és így a falu központjából 3 perc alatt a házaknál voltunk.

Olyan gyönyörű kép fogadott minket, mint amilyet a weboldalon látni, egyértelmű volt rögtön, hogy tényleg azt kapjuk, mint amit reméltünk, a kilátás pazar volt, a házigazdák nagyon kedvesek, és még olyan apróságokra is nagy gondot fordítottak a kialakításkor, mint a gépkocsibeállók, így mondhatom, hogy bármilyen autóval fel lehet menni a hegyre, és biztonságos, kényelmes helyen tudjuk az autónkat hagyni.

A házikók mind különböző hangulatúak, de ami egységes bennük, az az égszínkék spaletta.... A Kis Alma házba (merthogy "őt" kaptuk) már Karcsi vitte be a táskáinkat, bent ropogott a tűz a kályhában, kellemes meleget árasztva, és pontosan úgy éreztük magunkat, mintha a saját hétvégi házunkba érkeztünk volna meg...

A reggelit és a vacsorát "házhoz" szállította Ibi néni, ráadásul olyan isteni ételeket kaptunk, mint házi sütésű kenyér, saját készítésű meggylekvár, még gőzölgő almás pite, vagy a szezonális sütőtökkrém leves, pirított tökmaggal.....

A környéket szombaton már Peggyvel fedeztük fel, aki - köszönhetően annak, hogy más vendégek is kutyával érkeztek - rögtön talált 4 új barátot, akikkel órkra elcsatangolt, de olyan biztonságos az egész terület, hogy egy pillanatig sem aggódtunk érte...

Mi ezalatt megtanultuk a fatüzelésű kályha használatát, megküzdöttünk egy csomó katicával este, olvastunk, és mivel televízió nincs, így sokat, nagyon sokat beszélgettünk...

Az a három nap, amit itt töltöttünk, igazi feltöltődés volt, és amikor esténként kiültünk a házikó előtti padra (természetesen az is volt :-)), és a Nap átsütött az aranysárga falevelek között, az égszínkék spaletták kékje olyan gyönyörű kontrasztott alkotott az ősz színeivel, hogy arra gondoltam: itt mindenkinek jár legalább egy hétvége az életben...